Az anyás beszoktatás átlagosan két hétig tart, ami alatt folyamatosan nő a bölcsődében eltöltött idő és csökken az anyai, illetve szülői-hozzátartozói jelenlét.
A beszoktatás gördülékenyebbé tételében fontos szerepe van annak, hogy az első hétben a szülő folyamatosan elérhető gyermeke számára.
Az első három-négy napban a bölcsődében a szülő feladata az, hogy gyermekét ellássa. Eközben a gondozónak módja van annak megfigyelésére, hogy a gyermek mihez szokott hozzá, miként eszik, miként teszik tisztába, vagy miként altatják el.
Természetesen a szülő ilyenkor csak saját gyermekével foglalkozhat, ám a saját gyermekével való foglalkozás más okból is lényeges.
A kisgyermeknek a megváltozott környezetében állandó pont édesanyja vagy valamely rokona jelenléte, így könnyebben tud alkalmazkodni.
Az első néhány nap módot ad arra is, hogy a gondozó megpróbáljon a kicsihez közeledni, étellel kínálja, játsszon vele. A harmadik-negyedik naptól az első hét végéig a szülői gondoskodás szerepét folyamatosan átveszi a gondozó, a szülő pedig eleinte csak rövid időre, majd egyre huzamosabb ideig a csoportban hagyja gyermekét.
Ilyenkor még a bölcsődében marad egy erre a célra szánt helyiségben, pihenőben annak érdekében, hogy gyermekhez tudják hívni, de az első hét végétől már erre sincs szükség.
A szülő otthagyja csemetéjét a bölcsődében, a második hét folyamán egyre hosszabb és hosszabb ideig, míg végül ki nem alakul az új menetrend, melyben állandósul a naponta bölcsődében töltött idő nagysága.
A beszoktatás szinte sosem teljesen zökkenőmentes, mind a gyermeknek, mind pedig a szülőnek meg kell tanulnia megbirkózni ezzel az új szituációval.
Ez óhatatlan nehézségekhez vezet, melyek közül a leggyakoribb, hogy a kisgyermek nehezen viseli el az édesanyjától való elszakadást.
A harmadik-negyedik nap után a kicsi egyre több időt tölt édesanyja nélkül, ám ő vissza-visszatér, ami a gyermekben megerősíti annak képzetét, hogy édesanyja bármikor elérhető.
A fokozatosság módszernek eredményeként a gyermek megszokja az új helyzetet, hisz tudja, hogy édesanyja vissza fog érte jönni.
Egy másik jellemző nehézség, ha a gyermek nem csak szüleit, hanem megszokott környezetét hiányolja. Ilyenkor célszerű befejezni aznapra a beszoktatást, és hazavinni a gyermeket, hiszen így érti meg, hogy bölcsődében csak napközben lesz, de az nem váltja fel otthonát.
A tapasztalatok szerint a bölcsődéből való hazakívánkozás csak az első napokban jelentkezik és néhány eset után megszűnik, amint a kicsi megszokta az új helyet.
A bölcsődébe való beszoktatás ezen módja ugyan időt vesz igénybe, de a gyermek későbbi új helyzetekbe történő beilleszkedésének modellje lehet. Ha úgy érzi, hogy biztonságban van és szerettei, a régi szeretett környezete mindig elérhető, könnyebben birkózik majd meg a hasonló kihívásokkal, az óvodai és az iskolai élethez való hozzászokással.