Csibe Bölcsőde

" Rossz szokások"

" Gyermekkorban többféle rossz szokás, viselkedésmód alakulhat ki. Ezeket részben belső, részben külső okokra
(nevelési hibák és környezeti ártalmak) vezethetjük vissza.
Az étvágytalanság (amikor az étkezés és a körülötte kialakuló szertartás központi problémává válik),
hányás ( valami ellen tiltakozás),
táplálék visszaöklendezése ( ingerszegény környezet ),
székrekedés (túlságosan erőszakolt szoktatás),
bekakilás (szorongó gyermek),
bepisilés, cumizás- ujjszopás, körömrágás, orrpiszkálás,
alvászavar (éjjeli felriadás, holdkórosság),
dühroham, maszturbáció, beszédzavar
a legfontosabb viselkedészavarok közé tartoznak.

Ez alkalommal az ujjszopásról beszélünk részletesebben.
Az ujjszopás teljesen normális jelenség csecsemőkorban.
Újszülöttkorban alakul ki, még véletnenül, reflexszerűen.
Hat hónapos kor után a szopás örömét, boldogságát idézi.
Ha a gyermek kiegyensúlyozott, jókedvű, elfoglalja magát - s főleg csak lefekvéskor és néha-néha napközben szopja az ujját - nincsen semmi teendőnk.
Ha szinte állandóan ezt teszi, még játék helyett is, erre már fel kell figyelnünk. Lehet, hogy kevés a játéka, nem foglalkozunk vele eleget ( pl a játszótéren a kismamák inkább egymással beszélgetnek), túl sok tiltást hall, lehet, hogy egyszerűen csak félénk nem megszokott környezetében.
Általában három-négy éves kor körül a gyermekek elhagyják a cumizást. Megpróbálhatunk a gyermek hiúságára hatni: ilyen nagyfiú - nagylány már nem cumizik a többiek előtt; persze este lefekvéskor nyugodtan megkaphatja a kedvenc cumiját.
Nem szerencsés a durva leszoktatás: keserű, csípős anyaggal a cumi, vagy az ujj bekenése, hiszen ezzel a kiváltó okot nem szüntetjük meg, legfeljebb másik "rossz" szokással vígasztalja magát.
Ha a gyerekek bánatosak, sérelem éri őket, még kisiskolás korban is bekaphatják ujjukat - ez nem tragédia. Fontos, hogy ezért ne gúnyoljuk ki  őket,  segítsük át  a nehéz időszakon.
Türelemmel, segítséggel minden gyermek leszoktatható, hiszen ritkán látunk esküvőjükön cumizó fiatal párt.
Megfigyelhetjük, hogy az otthoni állandóan cumizó,
"le nem szoktatható" gyermek is a bölcsődébe kerülve, miután új környezetét megszokta, már nem is igényli a cumizást.
Vajon az ujját szopja-e inkább a kicsi, vagy játék-cumit adjunk neki? Ezt leginkább ők maguk döntik el, de az biztos, hogy a cumit szopó gyerekek hamarabb hagyják el ezt a szokást, hiszen az ujjuk mindíg kéznél van, nem lehet otthon hagyni, elveszíteni.
Tudnunk kell azt is, hogy a cumizás megváltoztatja a fejlődésben levő áll- és arccsont formáját és később fogszabályzást tesz szükségessé!
Mit tehetünk, ha valamelyik, most nem részletezett rossz szokást tapasztaljuk gyermekünknél?
Ha nagyobb odafigyeléssel, törődéssel sem látunk javulást, keressük fel a gyermekorvost. Az orvos eldönti, nincs-e a panaszok hátterében  szervi elváltozás, betegség. Ha "csak" rossz szokásról van szó, sok minden a szülőn múlik. Ne felejtsük el: a szeretetet minden életkorban igényli az ember, csecsemő és kisgyermekkorban pedig olyan alapvető fontosságú, mint az, hogy táplálékot kapjon!
Érezze, minden helyzetben biztosan számíthat a szülői szeretetre, és akkor is szeretik, ha "büntetik" fegyelmezik. Fontos nevelési feladat az önbecsülés kiépítése, és az, hogy ne hasonlítsák össze lebecsülően másokkal.
 
Dr. Száray Eszter
gyermekorvos "

Reginfo II. Évfolyam 2004/2-3. szám

Közép - Magyarországi Regionális
Módszertani Bölcsődék
Folyóirata

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat